Na erre határozottan nem számítottam... Milyen múltja lehet? És mégis mit akarhat tőle ez az emeber? Miért mondja most ezt el nekem? Azt hiszem jobb esz, ha én mostazonnal lelépek....
- Bocsi, de azt hiszem, jobb lesz ha megyek - pattanttam fel amien gyorsan csak tudtam.
Azonban ő elkapta karomat. Ujjai olyan szorosan fonódtak csuklóm köré, hogy megmozdítani se bírtam.
- Kérlek várj. Te vagy az utolsó esélyem. Ha te nem segítesz, nekem befellegzett...
Na szuper... Bár a balfácánok is tőlem kérnek segítséget? A következő mi lesz? Én leszek Szűz Mária, vagy mi? De most mi legyen ezzel itt? Mégis csak kéne ez a meló... Hát nincs más esélyem, mint belemenni ebbe az egészbe... Még az is lehet, hogy valami jó sül majd ki belőle.. ki tudja...
- Rendben van, segítek neked... - nyögtem ki végül.
Szeme felcsillant, gyermeki öröm áradt szét arcán.. Tsc... Még egy ilyen ipsét... De... egész jól néz ki, amikor örül...
- Annyira hálás vagyok - ugrott szó szerint a nyakamba - Megmentetted az életem!
- Na ebből elég - próbáltam leszedni magamról - Ezt többet ne csináld, vagy nem segítek!
- Sajnálom... Csak annyira örülök..
- Jó-jó... na akkor én most megyek is haza - kaptam fel a táskám.
- Ne! Várj!
- Mi van már megint? - fordultam vissza hozzá.
- Tessék, itt van a beosztásod... És a műterem kulcsa.. és a címe...
- Egy pillanat.. Milyen műterem, mi van?
- A mi műtermünk - mosolygott rám...