Ezt elrontottam.. Mostmár biztos.. Nagyon dühös rám... És enm csak azért, mert elszöktem előle.. amangáért is... De mit kellett volna tennem? Nem olt más lehetőségem.. Rajzolnom kellett!! Muszáj volt! Viszont ahhoz, hogy rajzolhassak, ekkel egy trténet is.. Ha pedig ő nincs mellettem, akkor nekem kellett egyet kitalánom... Teljesen le volt törve... Kezében tartotta a mangám... Lassan leszálltam az gyról, és felé indultam... Mire odértem, kezéből kiestek rajzaim, és beterítették a padlót.. Nem foglalkoztam velük.. Csak hozzá akartam elérni... Odamentem, és átöleltem a vállát.. Nem regált rá... Kövé dermedve ált... Még szorosabban öleltem, reméle, hogy kicsikarhatok belőle valamilyen érzelmet...
- Sajnálom... nem akartam.. de nem hagytál rajzolni..ezért jöttem el....
Még mindig semmi... Se egy érzelem, se ármiféle rekació...
- Nem kellett volna nélküled mangá csinálnom, tudom... De rajzolnom kellett! Ezért írtam egy történetet....
- De miélrt nélkülem? - kérdezte alig halhatóan.
Végre! Végre megszólalt.. annyira örültem...
- Nem hagyták rajzolni...
- Mert féltelek...
- De tudok vigyázzni magamra...
- Ő is ezt mondta.... mégis meghalt...
- Én fogok meghalni És sose hagylak el, ha megígéred, hogy rajzolhatok....
- Eddig is rajzolhattál... csak nem egész álló nap...
- De én egész nap akarok rajzolni! Mert neked hála megtaláltam az élet célom! Azt, ami boldoggá tesz! És nem csak a rajzlás.. hanem a veled töltött idő is kedves számomra - vallottam be halkan.
- Én is jól érzem magam veled... De kérlek ígérd meg, hogy nem hagysz el, és nem szöksz meg tőlem soha többé!
- Akkor ígérd meg, hogy többet nem korlátozol engem!
- De akkor is mértéket kell tartanod! Nem kerülhetsz kórházba, vagy hasonlók!
- Mondd, miért aggódsz értem ennyire? - kérdeztem mélyen a szemébe nézzve.
- Azért, mert már az első találkozásunkkor tudtam, hogy te más vagy...
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy azt hiszem.. én... téged... szeretlek... Első látásra beléd szerettem....