Basszus Kasumi szedd már össze magad.... Ő a főnököd! Aki nem mellesleg épp most törtbe a házadba! Valamit tenned kell!
- Öööö... köszi a reggelit, meg minden... de ilyet többet ne csinálj... és kérem vissza a pótkulcsom is...
- Igazából azért vettem el a kulcsot mert....
- Mert? - kérdeztem kíváncsian.
- Mert nem szeretek egyedül élni.... És valahogy azt vettem észre, hogy te sem... Lehet, hogy nem mutatod, de én észrevettem... És arra gondoltam, hogy talán élhetnénk együtt.. legalábbis addig, amíg partnerek vagyunk...
- Hogy mi van? Nem is ismerlek.. És jelen helyzetben elég rosszul áll a szénád... Te meg azt akarod, hogy együtt éljünk?
- Figyelj - -közeledett hozzám, és mélyen a szemembe nézett - Előttem nem kell megjátszanod magad! Nekem megmutathatod a valódi éned... Azt a félénk kislányt, aki a nagymenő álarca mögé rejtőzik... Tudom, hogy azért csinálod ezt, hogy másoknak ne kelljen aggódnia miattad... Ezért mutatod magad keménynek... De előttem nem kell...
Két keze közé fogta arcom, én pedig már nem tudtam visszatartani a könnyeim... Elsírtam magam... Mint egy erőtlen kislány fúrtam magam karjai közé... Magam se hittem, de annyira megkönnyebbültem, hogy végre sírhatok.. De mégis honnan ismer engem ilyen jól?
- Na... hogy döntöttél?
- Rendben van... Költözz ide - mondtam könnyeim törölgetve.
- És ígérd meg, hogy ha ketten vagyunk, nem játszod meg magad előttem...
- Jó... de akkor te se....
- Rendben - ölelt magához...