Egész gyorsan telt az idő... észre se vettem, és már záróra volt... Meglepetésemre egész sokan voltak annak ellenére, hogy szombat van... Pont záróra előtt 5 perccel, egy magas, fekete bőrszerkós srác állított be... Amikor Ayano meglátta, lerakta a könyveket, amiket épp pakolt, és odament hozzá.. A nyakába borult, és megcsókolta...Legalább már tudom, hogy is nézz ki a pasija >.<
Gyorsan elköszöntek, majd leléptek... Én pedig egyedül maradtam a főnökkel.... Befejeztem a munkát, amit még rám bíztak, majd amikor végeztem, épp indulni készültem, de ő megállított...
-Várj csak egy kicsit. Már is végeztél a a melóval?
-Igen... szal én lépek is...
- Még ne... gyere velem, mutatok neked még valamit - intett nekem...
Egy kis szemforgatás után követtem őt... Hátra mentünk, az üzlet leghátsó részébe, ahol (Ayano szerint) a saját lakórésze van... Megállt egy nagy tölgyfa ajtó előtt, majd a nyakában lógó láncról levett egy kulcsot, és kinyitott az ajtót. Mintha egy történelem filmbe léptem volna be... Régi japán tolóajtók, papírfalak és ehhez hasonlók... Mintha a múlt századból maradt volna itt... egy kisebb Japán... Csodálkozva néztem körbe, miközben bekísért egy nappalinak tűnő szobába... az asztal alacsony volt, körülötte a földön párnák... az asztalon egy teás készlet és egy apró bonsai... Az asztal felett a mennyezet üvegből volt... Feltekintve nappal az úszó felhőket, éjjel pedig a csillagokat lehetett látni. A szoba sarkaiban pedig egy kisebb csoport bambusz állt... A főnököm pár percre eltűnt, majd amikor visszatért, ő is leült a kis asztalhoz, és teát készített... az egyik csészét elém rakta, majd belekortyolt a sajátjába... Óvatosan az enyémért nyúltam, majd én is belekóstoltam... Régen nem ittam ilyen isteni zöld teát... mióta a szüleim meghaltak... Az anyám egy teázóban dolgozott... kiskoromban nekem is megtanította a teaszertartást, bár nem sok hasznát vettem... Lettem a félig kiürült csészét, és a főnökömre meredtem...
- Nos, mit akartál? - kérdeztem kertelés nélkül.
- Látom nem fecsérled az idődet... Az igazat megvallva bocsánatot akartam kérni a reggel történtek miatt... Nem akartam olyan... bunkón viselkedni... Az igazat megvallva csak azt akartam, hogy Ayano ne legyen itt egyedül... gondoltam ha egy kicsit szórakozok veled, akkor érdekelni fog a munka, és tényleg eljössz...
- Akkor tehát Ayano miatt tetted az egészet? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem csak miatta... magam miatt is... Mint láthattad, Ayano-nak már van barátja, és hogy őt ismerem, nem kizárt, hogy valamikor fogja magát, és lelépnek együtt... Akkor pedig egyedül maradok ezzel a hatalmas bolttal...
- De egyedül nem tudod elvinni, igaz?
- Pontosan...
- És akkor miért nem alkalmazol több embert?
- Nem szükséges... Nem akkora a forgalom, és a munka is könnyű... igazából ha nagyon akarnám egyedül is vihetném... de félek, hogy olyan leszek, mint a nagyapám... A minden volt ez a hely... Kis e mozdult sehová, ez a hely volt az élete - mutatott körbe - Félek, hogy én is beleőrülök a magányba, mint ő... És amikor tegnap találkoztam veled az utcán, láttam rajtad, hogy gondban vagy... Úgy érzetem, valamiképp segítenem kellene neked... Ezért ajánlottam fel neked ezt a munkát is... De igazából, az igazi indok, amiért ide hívtalak.. az az, hogy az egyik titkos álmom, hogy mangaka legyek.... És valamiért úgy éreztem, hogy te talán segíthetnél abban, hogy megvalósítsam az álmom... - nézett rám bizakodóan