Mind a ketten a műteremben voltunk... Időközben áthoztam ide Nala egyik fekhelyét, mivel Kazaki azt mondta, most itt leszünk egy ideig... Hoztam fel egy kis teát, és egy kevés nassolni valót is... Kazaki elmondta végre, hogy mit is akar tőlem pontosan... mármint ezzel a mangakasággal kapcsolatban... Korábban, egy iskolai kiállításon láttam a rajzaimat kiállítva... Azóta próbált engem megtalálni... Ő nem tud valami jól rajzolni... pontosabban egy normál emberhez képest profi, de egy mangakához mérve csak egy béna kezdő... Amíg engem keresett, rengeteg sztorit írt már... Megmutatta a vázlatokat is... ha jól emlékszem nému a neve... Ahogy bele-bele olvasgattam, elképedtem... Hihetetlenül jó shonjou mangákat írt... Ezeket a kezemben tartva úgy éreztem rajzolnom KELL! Leültem hát az egyik asztalhoz, elvettem egy lapot, egy tollat, és rajzolni kezdtem... Próbáltam követni a nému adta mintát... Nem tudom meddig rajzolhattam, de amikor elkészültem az első lappal, Kazaki már az ebédet készítette... Felkaptam a rajzom, és lesiettem vele a lépcsőn. Kazaki éppen a tányérokat rakta ki, amikor én berontottam.
- Na, hogy állsz? - kérdezte, de nem fordult felém.
- Azt hiszem kész az első oldal...
- Tényleg? - pördült meg hirtelen, és hozzám sietett.
Elvette kezemből a lapot, majd tanulmányozni kezdte. Minél tovább vizsgálgatta, annál biztosabb voltam benne, hogy többet kellet volna rajta dolgoznom... Kb. 5 perc telhetett el néma csöndben, amikor megfogta a lapot, letette azt asztalra, és felém fordult... Nem mondott semmit, csak állt előttem lesütött fejjel... Biztos voltam benne, hogy csalódást okoztam neki.... ekkor egy szó nélkül a nyakamba borult, és szorosan átölelt... ennyit súgott csak a fülembe "Köszönöm". Már biztosan tudtam, hogy nem okoztam neki csalódást... Megkönnyebbülés áradt szét rajtam, majd én is átöleltem...