Na jó... Hivatalosan nem normális... Az oké, hogy belementem ebbe az egész manga őrületbe, de hogy már van is egy műterem... Ahol csak mi ketten leszünk.. Lenéztem a beosztásra... Kissé megváltozott... rövidebb a meló... De utána ott van az a plusz 5-6 óra... Műtermi munka címszó alatt... Tehát igazából nem, hogy rövidebb... hosszabb lett a melóm.... Na remek... Várjunk csak.. Én mikor értem haza??? Na mindegy... tegyük el magunkat holnapra... Nala ismét elém jött, hogy üdvözöljön... Bementem a konyhába, és amíg én elővettem a hűtőből a tejet, ő felugrott a konyhapultra... Elővettem egy poharat, és tányért. Mindkettőt jól tele töltöttem... A tányért Nala elé tettem, a poharat pedig egy húzásra kiittam... Leraktam a poharam, és elindultam fel a lépcsőn. Tudtam, hogy mire ágyba kerülök, Nala már ott lesz... Míg beértem a szobámba, ledobáltam magamról ruháimat... Bugyiban, és melltartóban értem el a fürdőbe... Megnyitottam a zuhanyt, és beléptem a vízfüggönybe. A víz melege átjárta minden porcikám... Kb fél óra múlva másztam csak ki alóla... Vizes hajamat félszárazra töröltem, és a gardróbból előkotortam egy hatalmas felsőt. Vagy ötször akkora volt, mint én... De alváshoz pont tökéletes... Mint gondoltam, amikor bebújtam az ágyba, Nala már a párnám mellett szuszogott... Orromat megcsapta a párnámból és takarómból áradó levendula illat... Hála ennek az illatnak, hamar elaludtam... Reggel valami zajra ébredtem... Valaki volt a házban.. Kimásztam az ágyamból, felkaptam egy rövidnacit, és elindultam lefelé.. Melyik az az ostoba betörő, aki fényes nappal tör be? Egy kellemes illat csapta meg az orrom, miközben lefelé lépdeltem a lépcsőn... Capuccino és.. olyan ismerős volt ez a másik illat... Rákos miso leves... Anya főzte mindig... Leértem a lépcsőn, és kíváncsian kémleltem be a konyhába... Na szerintetek ki állt ott?
- Te mégis mit keresel itt? - förmedtem rá.
- Ó, jó reggelt. Csináltam neked reggelit - vigyorgott rám.
- Még mindig nem válaszoltál...
- Ó, sajnálom... Nos, amikor tegnap itt jártam, megtaláltam a pótkulcsot, és elvittem magammal... Gondoltam ha egyedül élsz, egy kicsit néha besegítek..
- Te elloptad a pótkulcsom? - üvöltöttem rá.
- Inkább, csak kölcsönvettem.... De nem számít.. Tudod, elég rendetlen vagy... Szétdobáltad a ruháidat az egész házban...
- Azt ne mondd...
- De igen, már ki is terítettem őket száradni...
- Na ebből elég... hívom a zsarukat...
- Kasumi, ne tedd ezt! Csak segíteni akartam... amiért te is segítettél nekem.. vagyis fogsz - mondta zavartan.
- OK, főnök...
- Ha csak ketten vagyunk, hívj nyugodtan Kazaki-nak - küldött felém egy olyan szívmelengető mosolyt, hogy azt hittem ott helyben elalélok...