Remek ötletem támadt… Egymás után rajzoltam a némukat… Amikor azok készen lettek, a karakterek következtek. Órákon át rajtoltam őket, majd amikor végeztem, neki láttam magának a mangának. A tollam csak úgy szántotta a lapot. Szinte magától mozgott a kezem… Csak teltek a percek… az órák… Észre se vettem az idő múlását… Már kész voltam a felével, amikor hírtelen lekezdtem homályosan látni… Megdörzsöltem a szeme, de nem segített… Szédülni kezdtem… Elkezdett velem forogni a világ… Éreztem, hogy eldőlök… De mintha láttam volna még valakit… aki felém tartott… De aztán minden elsötétült… Amikor magamhoz tértem az ágyban feküdtem… Óvatosan felkeltem, de a fejem azonnal megfájdult. Akaratlanul szédültem vissza az ágyba… Nem telt el egy perc se, amikor egy alak tűnt fel az ajtóban…
- Nem megmondtam neked, hogy vigyázz magadra? Pont ezért nem akartalak engedni rajzolni téged… Erre megszöksz előlem?
- Ka-kazaki? – kérdeztem halkan.
- Miért, kire számítottál?
- Mégis hogyan?
- Az unokatestvéred komornyikja szólt nekem… Az a szoba, ahol rajzoltál, be volt kamerázva… Látta, hogy valami nincs rendben veled… Ezért felhívta az otthoni számod, hátha szólhat a szüleidnek… De én vettem fel a telefont…
- Ezt nem hiszem el… kamerák? – kérdeztem csodálkozva.
- Pontosan. Miért, még nem hallottad? Tegnap este a királynő bejelentette, hogy az unokatestvéred a lánya, és egyben a trónörökös. Azonban ő megszökött a tanárával…
- Akane? Az kizárt…
- Akane? Az kizárt…
- Pedig igaz… De ez most nem fontos… Minél hamarabb rendbe kell jönnöd… Teljesen kimerültél… Pihenned kell!
- Azt nem… Be kell fejeznem a mangám…
- Azt már nem. Pihenni fogsz!
- De már csak 2 lap van hátra!
- Nem számít…
- De legalább nézd meg! Ott van az asztalon… - intettem a fejemmel az asztal felé.
Lassan odaballagott, majd kezébe vette rajzaimat. Láttam, hogy menyire ledöbbent. Tudtam, hogy teszik neki… De ekkor megváltozott az arckifejezése…
- Te készítettél egy mangát? Nélkülem? Csak azért, mert nem engedtelek rajzolni? – kiáltotta dühösen…