5. fejezet - Egy új sorstársam

Legalább nem vagyok egyedül itt.. ez részben megnyugtató... De nekem egy kissé furcsa, hogy egy ekkora boltban csak hárman dolgozunk... Na mind1, nem az én bajom... de egy biztos, én nem fogom magam itt halálra melózni...
 - Hello, Ayano! Megjött az új munkaerő - szólt oda lánynak
 -Csá, főnök. Ő az a csaj, akit tegnap letepertél? - fordult felénk nevetve.
 - Igazából nem letepertem, hanem neki mentem...
 - Inkább belém rohant - vetettem közbe.
A csaj elnevette magát, majd odalépet hozzám, és a kezét nyújtotta.
 - Hali, a nevem Ayano. Úgy másfél éve melózok itt. Ha valamivel kapcsolatban kérdésed van, nyugodtan fordulj csak hozzám - majd rám vigyorgott.
Kinyújtottam én is a kezem, majd kezet fogtunk. Végig néztem rajta. Neki is hasonló volt a stílusa, mint nekem.  Térdig érő csatos bakancs, szaggatott farmer térdnadrág, top és kapucnis felső. Szimpatikus csaj volt... Legalább van valaki, akivel majd kibeszélhetem ezt az idiótát....
 - A nevem Kasumi.
 . Örülök. Végre nem kell egyedül elviselnem ezt a két lábon járó szerencsétlenséget- nevetett.
 - Nem tudom, hogy tudtad elviselni őt másfél évig.... Én már a ma reggeli akciójától kiakadtam -kezdtem bele..
 - Miért mit csinált? - kérdezte, és közben az egyik olvasósarok felé terelt.
 - Reggel 4 körül beállított hozzám... Pontosabban felhívott, hogy a házam előtt áll.. Mivel amikor tegnap este belém rohant, elejtettem a tárcám... Fogadjunk, hogy előző életében tolvaj volt... - ültem le az egyik hatalmas fotelba.
 - Tolvaj? - nevetett - Lehet benne valami... Sok mindent megmagyarázna...
 - Mint például? - kérdeztem kíváncsian.
 - Semmi különös, csak egy észrevétel.... Na mesélj tovább - noszogatott.
 - Miután kinyitottam neki az ajtót, kinevette a ruhám... amit mellesleg megjegyeznék, hogy abban a pillanatban kaptam fel, mivel előtte 2-3 perccel léptem ki a zuhany alól... És még a fejemen volt a törcsi...
 - Basszus...
 - Na igen... Ráadásnak, amikor bejött, egy szó nélkül ledobta magát a kanapémra... és amikor vissza adta a tárcám, közölte, h irány a meló... Majd amikor mondtam, hogy én szombaton nem dolgozok, feldobott a vállára, felvitt az emeltre, becipelt a szobámba, ledobott az ágyamra, bement a fürdőmbe, elvette a hajszárítóm, levette a fejemről a törcsit, majd leül mögém az ágyra, és elkezdte szárítani a hajam.... Utána ismét cikizni kezdte a ruhám, hogy kilátszik a nacimból a fél hátsóm... Amikor meg mentem átöltözni, felkapta a macskám az ágyamról, amikor meg kijöttem, lazán ledobta...
 - Ne haragudj - mondta majd meg szakadva a nevetéstől  - de ez nekem teljesen úgy hangzik, mint egy komédia...
 - Én valahogy nem tudtam rajta nevetni... - mondtam kissé sértődötten.
 - Bocsi.. de gondolj bele.... egy ismeretlen srác beállít a lakásodra, majd mint egy zsákot végig cipel a fél kéglin, megszárítja a hajad, és hasonlók... - mondta, majd ki pukkanva a nevetéstől...
Elgondolkodtam... lehet, hogy tényleg igaza van... Most már belőlem is kitört a nevetés... Ránéztem a főnökömre, aki egy félszeg mosolyt küldött felém... Most már tuti, hogy itt nem fogok unatkozni...