Már mindenki tudja, hogy mit kar... Ha nem is pontosan, de fogalmuk már van róla... De nekem nincs... még ötletem se... Különösebb képen nem érdekelt semmi... és senki... Hiába voltam már 16 éves, sose voltam még szerelme... és nekem se vallottak még szerelmet.. De úgy érzetem, ezzel nincs is semmi baj...
Na jó, inkább térjünk vissza a jövőmet illető kérdésre... Az osztályfőnök mondta, hogy akinek nincs semmi ötlete, hogy merre is menjen tovább, az menjen el az iskola karrier tanácsadójához... Tehát ma délutánra bejelentkeztem hozzá... Ha vége az iskolának, egyenesen hozzá megyek...
Még 3 órám van.... Angol, töri és rajz... az angolt nem igazán szeretem, de azért nem is utálom... a töri... hát... én leginkább ősellenségemnek hívnám... a rajz pedig.. a kedvencem ^^
Csengettek.. vége az óráknak... Felkapom a cuccom, és indulok a karrier tanácsadóhoz... Az irodája a gyengélkedő mellett van... Bekopogok, de semmi válasz... Lassan benyitok, bent egy fiatal lány ül... Nem néz ki többnek 17-nél... Felém fordul, és kedvesen rám mosolyog... A nevem kérdezi,é n megmondom, majd hellyel kínál..
Leülök vele szembe egy hatalmas bőrfotelba, majd a kezembe nyom egy tesztet.. azt mondja, töltsem ki, és ennek alapján fog ajánlani valamiféle karriert... Az igazat megvallva nem igazán érdekel, de azért megcsinálom...
A szokásos kérdések voltak rajta... Mit csinálsz szabadidődben? Mi érdekel? Milyen könyveket szeretsz? Mivel töltöd legszívesebben az időd? Csupa sületlenség... Miután kitöltöttem a kezébe nyomtam a lapot, ő pedig elmélyülten tanulmányozni kezdte....
Pár perc múlva rám mered. Azt mondja, engem nem érdekel semmi, és nem tud velem mit kezdeni... Felállok, és otthagyom... Na remek.. sokra mentem vele... Ezt én is tudtam magamtól...
Sétálok hazafele, az egyik hatalmas épületen egy kivetítő... felnézek rá, és meglátok egy hirdetést.
"Mangakát keresünk"
- Ó, jaj bocsi. Nem akartam... - végig nézz rajtam, majd óvatosan elenged - Nem lenne kedved nálam dolgozni részmunka időben? - kis szünetet tart - Egy boltban dolgozom... csak annyi lenne a dolgod, hogy segítesz kipakolni a szállítmányt, és néha beállsz a kasszához...
- Milyen bolt az? - kérdem.
- Egy manga árusító - mosolyog rám.
Egy percre elgondolkom, majd rám nem jellemző módon rámosolygok.
- Hát akkor döntöttem...