Egész gyorsan telt az idő... észre se vettem, és már záróra volt... Meglepetésemre egész sokan voltak annak ellenére, hogy szombat van... Pont záróra előtt 5 perccel, egy magas, fekete bőrszerkós srác állított be... Amikor Ayano meglátta, lerakta a könyveket, amiket épp pakolt, és odament hozzá.. A nyakába borult, és megcsókolta...Legalább már tudom, hogy is nézz ki a pasija >.<
Gyorsan elköszöntek, majd leléptek... Én pedig egyedül maradtam a főnökkel.... Befejeztem a munkát, amit még rám bíztak, majd amikor végeztem, épp indulni készültem, de ő megállított...
-Várj csak egy kicsit. Már is végeztél a a melóval?
-Igen... szal én lépek is...
- Még ne... gyere velem, mutatok neked még valamit - intett nekem...
Egy kis szemforgatás után követtem őt... Hátra mentünk, az üzlet leghátsó részébe, ahol (Ayano szerint) a saját lakórésze van... Megállt egy nagy tölgyfa ajtó előtt, majd a nyakában lógó láncról levett egy kulcsot, és kinyitott az ajtót. Mintha egy történelem filmbe léptem volna be... Régi japán tolóajtók, papírfalak és ehhez hasonlók... Mintha a múlt századból maradt volna itt... egy kisebb Japán... Csodálkozva néztem körbe, miközben bekísért egy nappalinak tűnő szobába... az asztal alacsony volt, körülötte a földön párnák... az asztalon egy teás készlet és egy apró bonsai... Az asztal felett a mennyezet üvegből volt... Feltekintve nappal az úszó felhőket, éjjel pedig a csillagokat lehetett látni. A szoba sarkaiban pedig egy kisebb csoport bambusz állt... A főnököm pár percre eltűnt, majd amikor visszatért, ő is leült a kis asztalhoz, és teát készített... az egyik csészét elém rakta, majd belekortyolt a sajátjába... Óvatosan az enyémért nyúltam, majd én is belekóstoltam... Régen nem ittam ilyen isteni zöld teát... mióta a szüleim meghaltak... Az anyám egy teázóban dolgozott... kiskoromban nekem is megtanította a teaszertartást, bár nem sok hasznát vettem... Lettem a félig kiürült csészét, és a főnökömre meredtem...
- Nos, mit akartál? - kérdeztem kertelés nélkül.
- Látom nem fecsérled az idődet... Az igazat megvallva bocsánatot akartam kérni a reggel történtek miatt... Nem akartam olyan... bunkón viselkedni... Az igazat megvallva csak azt akartam, hogy Ayano ne legyen itt egyedül... gondoltam ha egy kicsit szórakozok veled, akkor érdekelni fog a munka, és tényleg eljössz...
- Akkor tehát Ayano miatt tetted az egészet? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem csak miatta... magam miatt is... Mint láthattad, Ayano-nak már van barátja, és hogy őt ismerem, nem kizárt, hogy valamikor fogja magát, és lelépnek együtt... Akkor pedig egyedül maradok ezzel a hatalmas bolttal...
- De egyedül nem tudod elvinni, igaz?
- Pontosan...
- És akkor miért nem alkalmazol több embert?
- Nem szükséges... Nem akkora a forgalom, és a munka is könnyű... igazából ha nagyon akarnám egyedül is vihetném... de félek, hogy olyan leszek, mint a nagyapám... A minden volt ez a hely... Kis e mozdult sehová, ez a hely volt az élete - mutatott körbe - Félek, hogy én is beleőrülök a magányba, mint ő... És amikor tegnap találkoztam veled az utcán, láttam rajtad, hogy gondban vagy... Úgy érzetem, valamiképp segítenem kellene neked... Ezért ajánlottam fel neked ezt a munkát is... De igazából, az igazi indok, amiért ide hívtalak.. az az, hogy az egyik titkos álmom, hogy mangaka legyek.... És valamiért úgy éreztem, hogy te talán segíthetnél abban, hogy megvalósítsam az álmom... - nézett rám bizakodóan
6. fejezet - A munkatársaim
El se hiszem, hogy pont itt találtam egy barátra.... A meló egy kisebb traccspartival kezdődött... megtudtam pár dolgot a főnökömről, és persze Ayano-ról is....
Na kezdjük a főnökömmel....
1) a nagyapjától örökölte ezt a boltot
2) kis kora óta gyűjti a mangákat
3) sose volt még barátnője (bár nem tudom ezt miért is fontos)
4) állandóan zenét hallgat (akár csak én)
5) imádja a bulikat, de nem szereti a tömeget
6) két évvel idősebb nálam, már nem jár suliba.. akkor hagyta ott, amikor 5 évvel ezelőtt meghalt a nagyapja.. akkor vette át az üzletét...
7) a családjáról nem szívesen beszél, elég visszahúzódó
8) jó a humora
9) mindene a munka, itt is él, ebben az üzletben... egy hátsó kis részben van kialakítva a lakása, ahova a másik utcáról is be lehet jutni...
10) a szüleivel nem tartja a kapcsolatot évek óta
11) jó fej főnök, mindig poénkodik, de attól még komolyan veszi a munkát
12) titokban zenélget, és énekel.... valamint magát rajzol....
És akkor most jön Ayano....
1) imádja a zenét, a koncerteket, bulikat... szerinted egy buli, nem is buli, ha nincs tömegnyomor
2) van egy bandája a sulijában, ő gitározik és vokálozik
3) a szülei elváltak, az apja egy rockbanda dobosa, az anyja újra házasodott, és most velük él
4) kedvenc színei: kék, lila, rózsaszín, fekete, vörös
5) titokban romantikus mangákat szokott olvasni
6) imádja vicces-romantikus doramákat
7) az anyja full őrült... a szivárvány színeire festették a falakat
8) az anyja festő.. legalábbis annak mondja magát
9) kiskorában folyton rózsaszín fodros ruhákban járt... önszántából..
10) a suliban ő volt a különc, mert akármi is történt, mindig volt rajta egy kapucnis felső
11) ha egy lakatlan szigeten lenne, egy lemerülhetetlen akuval rendelkező Mp-t kérne, hogy mindig hallgathasson zenét
12) van egy pasija, akivel már 4 éve vannak együtt, és minden nap eljön érte
Hát így kezdődött az első munka napom... Körbevezettek, szétnéztem az üzletben, és persze megkaptam az egyenpólót is.... Holnaptól, már sajna hordanom is kell... de azt hiszem túl fogom élni... utána hátra vittek, hogy megmutassák a raktárat is... hatalmas volt, tele dobozokkal... Na elkezdtem párat kipakolni, majd visszahívtak előre, hogy megmutassák a katalógus rendszert, hogy én is tudjak segíteni a vásárlóknak, ha egy bizony mangát, vagy műfajt keresnének... Komolyan mondom, sose gondoltam volna, hogy ilyen jó dolog melózni... Bár az igazat megvallva egy kicsit vártam, hogy vége legyen... >.<
Na kezdjük a főnökömmel....
1) a nagyapjától örökölte ezt a boltot
2) kis kora óta gyűjti a mangákat
3) sose volt még barátnője (bár nem tudom ezt miért is fontos)
4) állandóan zenét hallgat (akár csak én)
5) imádja a bulikat, de nem szereti a tömeget
6) két évvel idősebb nálam, már nem jár suliba.. akkor hagyta ott, amikor 5 évvel ezelőtt meghalt a nagyapja.. akkor vette át az üzletét...
7) a családjáról nem szívesen beszél, elég visszahúzódó
8) jó a humora
9) mindene a munka, itt is él, ebben az üzletben... egy hátsó kis részben van kialakítva a lakása, ahova a másik utcáról is be lehet jutni...
10) a szüleivel nem tartja a kapcsolatot évek óta
11) jó fej főnök, mindig poénkodik, de attól még komolyan veszi a munkát
12) titokban zenélget, és énekel.... valamint magát rajzol....
És akkor most jön Ayano....
1) imádja a zenét, a koncerteket, bulikat... szerinted egy buli, nem is buli, ha nincs tömegnyomor
2) van egy bandája a sulijában, ő gitározik és vokálozik
3) a szülei elváltak, az apja egy rockbanda dobosa, az anyja újra házasodott, és most velük él
4) kedvenc színei: kék, lila, rózsaszín, fekete, vörös
5) titokban romantikus mangákat szokott olvasni
6) imádja vicces-romantikus doramákat
7) az anyja full őrült... a szivárvány színeire festették a falakat
8) az anyja festő.. legalábbis annak mondja magát
9) kiskorában folyton rózsaszín fodros ruhákban járt... önszántából..
10) a suliban ő volt a különc, mert akármi is történt, mindig volt rajta egy kapucnis felső
11) ha egy lakatlan szigeten lenne, egy lemerülhetetlen akuval rendelkező Mp-t kérne, hogy mindig hallgathasson zenét
12) van egy pasija, akivel már 4 éve vannak együtt, és minden nap eljön érte
Hát így kezdődött az első munka napom... Körbevezettek, szétnéztem az üzletben, és persze megkaptam az egyenpólót is.... Holnaptól, már sajna hordanom is kell... de azt hiszem túl fogom élni... utána hátra vittek, hogy megmutassák a raktárat is... hatalmas volt, tele dobozokkal... Na elkezdtem párat kipakolni, majd visszahívtak előre, hogy megmutassák a katalógus rendszert, hogy én is tudjak segíteni a vásárlóknak, ha egy bizony mangát, vagy műfajt keresnének... Komolyan mondom, sose gondoltam volna, hogy ilyen jó dolog melózni... Bár az igazat megvallva egy kicsit vártam, hogy vége legyen... >.<
5. fejezet - Egy új sorstársam
Legalább nem vagyok egyedül itt.. ez részben megnyugtató... De nekem egy kissé furcsa, hogy egy ekkora boltban csak hárman dolgozunk... Na mind1, nem az én bajom... de egy biztos, én nem fogom magam itt halálra melózni...
- Hello, Ayano! Megjött az új munkaerő - szólt oda lánynak
-Csá, főnök. Ő az a csaj, akit tegnap letepertél? - fordult felénk nevetve.
- Igazából nem letepertem, hanem neki mentem...
- Inkább belém rohant - vetettem közbe.
A csaj elnevette magát, majd odalépet hozzám, és a kezét nyújtotta.
- Hali, a nevem Ayano. Úgy másfél éve melózok itt. Ha valamivel kapcsolatban kérdésed van, nyugodtan fordulj csak hozzám - majd rám vigyorgott.
Kinyújtottam én is a kezem, majd kezet fogtunk. Végig néztem rajta. Neki is hasonló volt a stílusa, mint nekem. Térdig érő csatos bakancs, szaggatott farmer térdnadrág, top és kapucnis felső. Szimpatikus csaj volt... Legalább van valaki, akivel majd kibeszélhetem ezt az idiótát....
- A nevem Kasumi.
. Örülök. Végre nem kell egyedül elviselnem ezt a két lábon járó szerencsétlenséget- nevetett.
- Nem tudom, hogy tudtad elviselni őt másfél évig.... Én már a ma reggeli akciójától kiakadtam -kezdtem bele..
- Miért mit csinált? - kérdezte, és közben az egyik olvasósarok felé terelt.
- Reggel 4 körül beállított hozzám... Pontosabban felhívott, hogy a házam előtt áll.. Mivel amikor tegnap este belém rohant, elejtettem a tárcám... Fogadjunk, hogy előző életében tolvaj volt... - ültem le az egyik hatalmas fotelba.
- Tolvaj? - nevetett - Lehet benne valami... Sok mindent megmagyarázna...
- Mint például? - kérdeztem kíváncsian.
- Semmi különös, csak egy észrevétel.... Na mesélj tovább - noszogatott.
- Miután kinyitottam neki az ajtót, kinevette a ruhám... amit mellesleg megjegyeznék, hogy abban a pillanatban kaptam fel, mivel előtte 2-3 perccel léptem ki a zuhany alól... És még a fejemen volt a törcsi...
- Basszus...
- Na igen... Ráadásnak, amikor bejött, egy szó nélkül ledobta magát a kanapémra... és amikor vissza adta a tárcám, közölte, h irány a meló... Majd amikor mondtam, hogy én szombaton nem dolgozok, feldobott a vállára, felvitt az emeltre, becipelt a szobámba, ledobott az ágyamra, bement a fürdőmbe, elvette a hajszárítóm, levette a fejemről a törcsit, majd leül mögém az ágyra, és elkezdte szárítani a hajam.... Utána ismét cikizni kezdte a ruhám, hogy kilátszik a nacimból a fél hátsóm... Amikor meg mentem átöltözni, felkapta a macskám az ágyamról, amikor meg kijöttem, lazán ledobta...
- Ne haragudj - mondta majd meg szakadva a nevetéstől - de ez nekem teljesen úgy hangzik, mint egy komédia...
- Én valahogy nem tudtam rajta nevetni... - mondtam kissé sértődötten.
- Bocsi.. de gondolj bele.... egy ismeretlen srác beállít a lakásodra, majd mint egy zsákot végig cipel a fél kéglin, megszárítja a hajad, és hasonlók... - mondta, majd ki pukkanva a nevetéstől...
Elgondolkodtam... lehet, hogy tényleg igaza van... Most már belőlem is kitört a nevetés... Ránéztem a főnökömre, aki egy félszeg mosolyt küldött felém... Most már tuti, hogy itt nem fogok unatkozni...
- Hello, Ayano! Megjött az új munkaerő - szólt oda lánynak
-Csá, főnök. Ő az a csaj, akit tegnap letepertél? - fordult felénk nevetve.
- Igazából nem letepertem, hanem neki mentem...
- Inkább belém rohant - vetettem közbe.
A csaj elnevette magát, majd odalépet hozzám, és a kezét nyújtotta.
- Hali, a nevem Ayano. Úgy másfél éve melózok itt. Ha valamivel kapcsolatban kérdésed van, nyugodtan fordulj csak hozzám - majd rám vigyorgott.
Kinyújtottam én is a kezem, majd kezet fogtunk. Végig néztem rajta. Neki is hasonló volt a stílusa, mint nekem. Térdig érő csatos bakancs, szaggatott farmer térdnadrág, top és kapucnis felső. Szimpatikus csaj volt... Legalább van valaki, akivel majd kibeszélhetem ezt az idiótát....
- A nevem Kasumi.
. Örülök. Végre nem kell egyedül elviselnem ezt a két lábon járó szerencsétlenséget- nevetett.
- Nem tudom, hogy tudtad elviselni őt másfél évig.... Én már a ma reggeli akciójától kiakadtam -kezdtem bele..
- Miért mit csinált? - kérdezte, és közben az egyik olvasósarok felé terelt.
- Reggel 4 körül beállított hozzám... Pontosabban felhívott, hogy a házam előtt áll.. Mivel amikor tegnap este belém rohant, elejtettem a tárcám... Fogadjunk, hogy előző életében tolvaj volt... - ültem le az egyik hatalmas fotelba.
- Tolvaj? - nevetett - Lehet benne valami... Sok mindent megmagyarázna...
- Mint például? - kérdeztem kíváncsian.
- Semmi különös, csak egy észrevétel.... Na mesélj tovább - noszogatott.
- Miután kinyitottam neki az ajtót, kinevette a ruhám... amit mellesleg megjegyeznék, hogy abban a pillanatban kaptam fel, mivel előtte 2-3 perccel léptem ki a zuhany alól... És még a fejemen volt a törcsi...
- Basszus...
- Na igen... Ráadásnak, amikor bejött, egy szó nélkül ledobta magát a kanapémra... és amikor vissza adta a tárcám, közölte, h irány a meló... Majd amikor mondtam, hogy én szombaton nem dolgozok, feldobott a vállára, felvitt az emeltre, becipelt a szobámba, ledobott az ágyamra, bement a fürdőmbe, elvette a hajszárítóm, levette a fejemről a törcsit, majd leül mögém az ágyra, és elkezdte szárítani a hajam.... Utána ismét cikizni kezdte a ruhám, hogy kilátszik a nacimból a fél hátsóm... Amikor meg mentem átöltözni, felkapta a macskám az ágyamról, amikor meg kijöttem, lazán ledobta...
- Ne haragudj - mondta majd meg szakadva a nevetéstől - de ez nekem teljesen úgy hangzik, mint egy komédia...
- Én valahogy nem tudtam rajta nevetni... - mondtam kissé sértődötten.
- Bocsi.. de gondolj bele.... egy ismeretlen srác beállít a lakásodra, majd mint egy zsákot végig cipel a fél kéglin, megszárítja a hajad, és hasonlók... - mondta, majd ki pukkanva a nevetéstől...
Elgondolkodtam... lehet, hogy tényleg igaza van... Most már belőlem is kitört a nevetés... Ránéztem a főnökömre, aki egy félszeg mosolyt küldött felém... Most már tuti, hogy itt nem fogok unatkozni...
4. fejezet - Indul a meló
Mégis milyen főnök ez? Na mind, nem érdekel.... De hogy meri betenni a lábát az én hálómba?? Ez több a soknál... Megfordultam, és csak ekkor vettem észre, mennyire közel is van hozzám... basszus, majdnem összeütköztünk.. gyorsan visszafordultam, és a macskámért nyúltam inkább... Az ölembe kaptam, és simogatni kezdtem, mire ő dorombolt... Pár perc múlva megszáradt a hajam, és leállította a hajszárítót...
- Na és akkor most menj, és öltözz át... Gondolom nem ilyen ruhába akarsz jönni dolgozni...
- Miért, mi bajod van vele...
- Nekem ugyan semmi... ha téged nem zavar, hogy amíg eljutunk a boltba a fél város látni fogja a félig kilógó feneked... - nevette el magát...
Na jó, ez már hivatalos.... utálom ezt a tagot... Sértődötten az égre emeltem az orrom, majd elmentem a gardróbomhoz... Kinyitottam az ajtót, és beléptem a kis helyiségbe... Gyorsan végig néztem a ruháimon, majd kiválasztottam a meg felelőt. Egy félcombig érő fekete nacit, egy rózsaszín-fekete csíkos térdzoknit, egy pink HELL feliratú pólót, és a kedvenc kapucnis felsőmet. Majd felvettem a magasított szárú csatos bakancsom... Belenéztem a tükörbe, és elégedetten bólintottam... Amikor kimentem, a főnököm még mindig az ágyamon ült, ölében a macskámmal, aki úgy dorombolt neki, mint egy rossz ribanc.... Na szép, már a macskámban se bízhatok...
Amikor kiléptem, az az ipse felém fordult, majd odébb paterolta a macskám (ami megjegyzem nem tetszett neki), lassan felállt, és elmosolyodott.
- Na látod, ez már sokkal jobb - lépett volna közelebb...
- Egy lépést se tovább... Most pedig nyomás... Húzzunk.. nem bírom, ha idegenek vannak a hálómban...
- Jaj, de kis szégyenlős valaki, aki olyan nadrágot hord, amiből a fél feneke kilátszik - indult nevetve az ajtó felé...
Nem tom meddig bírom majd még elviselni.... Főleg ha minden nap látnom kell őt... Vettem egy mély levegőt, majd én is kimentem utána... Le a lépcsőn, ki a házból, ki az utcára...
- Na akkor merre? - kérdeztem zsebre vágott kézzel.
- Gyere mutatom az utat - nyúlt a kezem után.
- Hé, nem vagyok kisgyerek, nem kell fogni a kezem.
- Tudom, hogy nem vagy kisgyerek, csak félek, hogy meggondolod magad, és lelépsz...
- Nyugi. Úgyis jól jön a meló...
- Nos, akkor rendben - mondta beletörődve.
15 perc séta után megálltunk egy kis üzlet előtt. A cégtáblán ez állt:
- Na és akkor most menj, és öltözz át... Gondolom nem ilyen ruhába akarsz jönni dolgozni...
- Miért, mi bajod van vele...
- Nekem ugyan semmi... ha téged nem zavar, hogy amíg eljutunk a boltba a fél város látni fogja a félig kilógó feneked... - nevette el magát...
Na jó, ez már hivatalos.... utálom ezt a tagot... Sértődötten az égre emeltem az orrom, majd elmentem a gardróbomhoz... Kinyitottam az ajtót, és beléptem a kis helyiségbe... Gyorsan végig néztem a ruháimon, majd kiválasztottam a meg felelőt. Egy félcombig érő fekete nacit, egy rózsaszín-fekete csíkos térdzoknit, egy pink HELL feliratú pólót, és a kedvenc kapucnis felsőmet. Majd felvettem a magasított szárú csatos bakancsom... Belenéztem a tükörbe, és elégedetten bólintottam... Amikor kimentem, a főnököm még mindig az ágyamon ült, ölében a macskámmal, aki úgy dorombolt neki, mint egy rossz ribanc.... Na szép, már a macskámban se bízhatok...
Amikor kiléptem, az az ipse felém fordult, majd odébb paterolta a macskám (ami megjegyzem nem tetszett neki), lassan felállt, és elmosolyodott.
- Na látod, ez már sokkal jobb - lépett volna közelebb...
- Egy lépést se tovább... Most pedig nyomás... Húzzunk.. nem bírom, ha idegenek vannak a hálómban...
- Jaj, de kis szégyenlős valaki, aki olyan nadrágot hord, amiből a fél feneke kilátszik - indult nevetve az ajtó felé...
Nem tom meddig bírom majd még elviselni.... Főleg ha minden nap látnom kell őt... Vettem egy mély levegőt, majd én is kimentem utána... Le a lépcsőn, ki a házból, ki az utcára...
- Na akkor merre? - kérdeztem zsebre vágott kézzel.
- Gyere mutatom az utat - nyúlt a kezem után.
- Hé, nem vagyok kisgyerek, nem kell fogni a kezem.
- Tudom, hogy nem vagy kisgyerek, csak félek, hogy meggondolod magad, és lelépsz...
- Nyugi. Úgyis jól jön a meló...
- Nos, akkor rendben - mondta beletörődve.
15 perc séta után megálltunk egy kis üzlet előtt. A cégtáblán ez állt:
"Takahashi manga birodalma"
Takahashi? Biztos a vezeték neve.... Beléptünk a kis boltba... Legalábbis kívülről kicsinek tűnt... De amikor beléptem tényleg úgy nézett ki, mint egy birodalom... mindenhol könyvespolcok sorakoztak, rajtuk pedig temérdek maga.... itt-ott egy kisebb olvasó sarok, ahova a vevők leülhettek, hogy belenézzenek egy-egy kötetbe... De ami a legjobban meglepett, az az volt, hogy a főnökön, és rajtam kívül csak egyetlen lány dolgozott még itt....
3. fejezet - A lökött főnök
Normális ez? Nem tudok róla semmit, és ő se rólam... erre beállít hozzám? Na szépen vagyunk... Gyorsan magamra rángattam pár cuccot, és lementem, h beengedjem az új főnököm...
Amikor kinyitottam az ajtót, ő már bejött a kapun.., Meglátott, végig nézett rajtam, majd elmosolyodott... na jó, elég nevetségesen nézhettem ki... Végig néztem magamon, és csak akkor láttam, mit is húztam magamra.... Egy koptatott-szaggatott rövid farmer naci, halványkék strandpapucs és egy halvány lili top... A hajamon pedig még mindig ott volt a törcsi...
- Ja igen persze... - elővette hátsó zsebéből a tárcám, és a kezembe nyomta - Ja én remélem gyorsan elkészülsz..
- Miért is?
- Mennünk kell melózni...
- Hogy mi van? Szombat van, basszus...
- Pontosan. Vagyis ma 6-tól 4-ig meló van... És lássuk csak -nézett körbe, majd amikor talált egy órát, hunyorítva leolvasta róla az időt - 5 óra.
- Na álljunk csak meg egy percre... De most kom azt várod tőlem, hogy szombaton melózzak?
- Pontosan. Valamint hétköznapokon 4-től 6-ig,, vasárnap pedig 8-tól 12-ig.
- Na szépen vagyunk... Ne is álmodozz...
erre ő felállt a kanapéról, elém állt, és egy szó nélkül feldobott a vállára, majd elindult velem a lépcsőn. Fent benézett minden szobába, majd belépett a hálómba, ahol a macskám még mindig csendesen aludt, és ledobott az ágyra. Körül nézett, majd bement a fürdőbe, kihozta a hajszárítómat, leült mögém az ágyra, bedugta a hajszárítót, leszedte a törcsit a hajamról, majd elkezdte szárítani a hajam.... Ez az ipse kom nem normális....
Amikor kinyitottam az ajtót, ő már bejött a kapun.., Meglátott, végig nézett rajtam, majd elmosolyodott... na jó, elég nevetségesen nézhettem ki... Végig néztem magamon, és csak akkor láttam, mit is húztam magamra.... Egy koptatott-szaggatott rövid farmer naci, halványkék strandpapucs és egy halvány lili top... A hajamon pedig még mindig ott volt a törcsi...
- Sajnálom, csak meglepődtem... Khm... még be sem mutatkoztam... A nevem Kazaki - mosolygott rám.
- Hali... az én nevem már tudod... és mást is... Nem jönnél be végre? Meddig akarsz még az ajtóban állni? - förmedtem rá.
Ő lazán besétált mellettem. Gyorsan kibújt cipőjéből, majd besétált a nappaliba, és levetette magát a kanapéra. Mit képzel magáról ez a ficsur??
- Egész szép helyen laksz.... de mondd, csak hol hagytad a szüleidet?
-Egyedül élek..
- Nocsak, talán kitagadtak a viselkedésed miatt? - heccelt.
- Nem. Meghaltak.
Néma csend. Végre befogta... Láttam rajta, hogy ez most meglepte...
- Bocsánat.. nem tudtam...
- Semmi gond. Most pedig kérem a cuccom - léptem oda hozzá.- Ja igen persze... - elővette hátsó zsebéből a tárcám, és a kezembe nyomta - Ja én remélem gyorsan elkészülsz..
- Miért is?
- Mennünk kell melózni...
- Hogy mi van? Szombat van, basszus...
- Pontosan. Vagyis ma 6-tól 4-ig meló van... És lássuk csak -nézett körbe, majd amikor talált egy órát, hunyorítva leolvasta róla az időt - 5 óra.
- Na álljunk csak meg egy percre... De most kom azt várod tőlem, hogy szombaton melózzak?
- Pontosan. Valamint hétköznapokon 4-től 6-ig,, vasárnap pedig 8-tól 12-ig.
- Na szépen vagyunk... Ne is álmodozz...
erre ő felállt a kanapéról, elém állt, és egy szó nélkül feldobott a vállára, majd elindult velem a lépcsőn. Fent benézett minden szobába, majd belépett a hálómba, ahol a macskám még mindig csendesen aludt, és ledobott az ágyra. Körül nézett, majd bement a fürdőbe, kihozta a hajszárítómat, leült mögém az ágyra, bedugta a hajszárítót, leszedte a törcsit a hajamról, majd elkezdte szárítani a hajam.... Ez az ipse kom nem normális....
2. fejezet - Egy látogató
A pasi adott egy névjegykártyát, majd futott tovább... meg se néztem mi áll rajta, csak simán zsebre vágtam, és mentem haza... A ház teljesen sötét volt... bár mit vártam, amikor egyedül lakom? Csak nem úgy egyedül, mint az uncsim... Az én szüleim nem azért nincsenek itt, mert a tengerentúlon melóznak, hanem azért, mert meghaltak...
Egy ideig az egyik nagyim vett magához, de nem bírt látni... nem azért mert utált, hanem mert annyira hasonlítottam az anyámra... Szal fogtam magam, és eljöttem... Ez kb. 4 évvel ezelőtt történt.. Azóta egyedül élek.. pontosabban a macskámmal...
Felballagtam a lépcsőn, és a zsebemből elővettem a lakáskulcsot. Amint beléptem a házba, a macskám, Nala rögtön jött üdvözölni... Ezért tartok inkább macskát, barátok helyett... Ők legalább hűségesek...
Na mind1, megyek fel szobámba, és lepihenek egy kicsit... új álmom megvalósításába, majd csak holnap kezdek.. most túl fáradt vagyok hozzá... Pár perc múlva már aludtam is....
Amikor újra kinyitottam a szemem, Nala a hasamon szuszogott... Az órára néztem, reggel 4... Na remek... este jól kidőltem... Nyújtózkodtam egyet, levettem a hasamról az alvó macskámat, majd indultam a fürdőbe. Ledobtam magamról a tegnapi göncöt, és beléptem a zuhany alá. Megengedtem a vizet, és hagytam, hogy a langyos vízcseppek lemossák fáradtságom... Pár percig csak élveztem a vizet...
Kiléptem a zuhany alól, felvettem a köntösöm, és hajamra csavartam egy törcsit... Leültem a laptop elé, majd előhalásztam a tegnapi pasi névjegykártyáját... Bepötyögtem a netes keresőbe a cég nevét, és rámentem az első találatra... Nos csak egy kis üzlet volt az egész... Az érdekessége annyi volt, hogy csak, és kizárólag mangákat árult... ekkor megcsörrent a telefon... odaballagtam az éjjeliszekrényhez, ahova tegnap este raktam, és felnyitottam.. ismeretlen szám...
-Igen, tessék?
- Hello... te vagy a tegnapi lány? - szólt bele egy hang...
- Az attól függ... te vagy az ámokfutó, aki tegnap belém rohant?
- Akkor stimmel, te vagy az - hallatszott a válasz.
- Mégis honnan tudod a számom?
- Tegnap elejtetted a tárcád... benne számoddal, címeddel és minden egyébbel... gondoltam visszaadom.. itt állok a házad előtt, beengednél?
Az ablakhoz mentem, és elhúztam a függönyt... Basszus, ez az ipse kom ott állt...
Egy ideig az egyik nagyim vett magához, de nem bírt látni... nem azért mert utált, hanem mert annyira hasonlítottam az anyámra... Szal fogtam magam, és eljöttem... Ez kb. 4 évvel ezelőtt történt.. Azóta egyedül élek.. pontosabban a macskámmal...
Felballagtam a lépcsőn, és a zsebemből elővettem a lakáskulcsot. Amint beléptem a házba, a macskám, Nala rögtön jött üdvözölni... Ezért tartok inkább macskát, barátok helyett... Ők legalább hűségesek...
Na mind1, megyek fel szobámba, és lepihenek egy kicsit... új álmom megvalósításába, majd csak holnap kezdek.. most túl fáradt vagyok hozzá... Pár perc múlva már aludtam is....
Amikor újra kinyitottam a szemem, Nala a hasamon szuszogott... Az órára néztem, reggel 4... Na remek... este jól kidőltem... Nyújtózkodtam egyet, levettem a hasamról az alvó macskámat, majd indultam a fürdőbe. Ledobtam magamról a tegnapi göncöt, és beléptem a zuhany alá. Megengedtem a vizet, és hagytam, hogy a langyos vízcseppek lemossák fáradtságom... Pár percig csak élveztem a vizet...
Kiléptem a zuhany alól, felvettem a köntösöm, és hajamra csavartam egy törcsit... Leültem a laptop elé, majd előhalásztam a tegnapi pasi névjegykártyáját... Bepötyögtem a netes keresőbe a cég nevét, és rámentem az első találatra... Nos csak egy kis üzlet volt az egész... Az érdekessége annyi volt, hogy csak, és kizárólag mangákat árult... ekkor megcsörrent a telefon... odaballagtam az éjjeliszekrényhez, ahova tegnap este raktam, és felnyitottam.. ismeretlen szám...
-Igen, tessék?
- Hello... te vagy a tegnapi lány? - szólt bele egy hang...
- Az attól függ... te vagy az ámokfutó, aki tegnap belém rohant?
- Akkor stimmel, te vagy az - hallatszott a válasz.
- Mégis honnan tudod a számom?
- Tegnap elejtetted a tárcád... benne számoddal, címeddel és minden egyébbel... gondoltam visszaadom.. itt állok a házad előtt, beengednél?
Az ablakhoz mentem, és elhúztam a függönyt... Basszus, ez az ipse kom ott állt...
1. fejezet - A döntés
Hát elérkezett ennek is az ideje... Az iskolákban kiosztják a lapokat minden végzős évfolyamos diáknak... A lapon csak egy kérdés áll... Mivel akarsz foglalkozni?
Már mindenki tudja, hogy mit kar... Ha nem is pontosan, de fogalmuk már van róla... De nekem nincs... még ötletem se... Különösebb képen nem érdekelt semmi... és senki... Hiába voltam már 16 éves, sose voltam még szerelme... és nekem se vallottak még szerelmet.. De úgy érzetem, ezzel nincs is semmi baj...
Na jó, inkább térjünk vissza a jövőmet illető kérdésre... Az osztályfőnök mondta, hogy akinek nincs semmi ötlete, hogy merre is menjen tovább, az menjen el az iskola karrier tanácsadójához... Tehát ma délutánra bejelentkeztem hozzá... Ha vége az iskolának, egyenesen hozzá megyek...
Még 3 órám van.... Angol, töri és rajz... az angolt nem igazán szeretem, de azért nem is utálom... a töri... hát... én leginkább ősellenségemnek hívnám... a rajz pedig.. a kedvencem ^^
Csengettek.. vége az óráknak... Felkapom a cuccom, és indulok a karrier tanácsadóhoz... Az irodája a gyengélkedő mellett van... Bekopogok, de semmi válasz... Lassan benyitok, bent egy fiatal lány ül... Nem néz ki többnek 17-nél... Felém fordul, és kedvesen rám mosolyog... A nevem kérdezi,é n megmondom, majd hellyel kínál..
Leülök vele szembe egy hatalmas bőrfotelba, majd a kezembe nyom egy tesztet.. azt mondja, töltsem ki, és ennek alapján fog ajánlani valamiféle karriert... Az igazat megvallva nem igazán érdekel, de azért megcsinálom...
A szokásos kérdések voltak rajta... Mit csinálsz szabadidődben? Mi érdekel? Milyen könyveket szeretsz? Mivel töltöd legszívesebben az időd? Csupa sületlenség... Miután kitöltöttem a kezébe nyomtam a lapot, ő pedig elmélyülten tanulmányozni kezdte....
Pár perc múlva rám mered. Azt mondja, engem nem érdekel semmi, és nem tud velem mit kezdeni... Felállok, és otthagyom... Na remek.. sokra mentem vele... Ezt én is tudtam magamtól...
Sétálok hazafele, az egyik hatalmas épületen egy kivetítő... felnézek rá, és meglátok egy hirdetést.
Na kíváncsi vagyok ki fog rá jelentkezni... Ekkor valaki belém rohan... Majdnem elesek, de elkap... Felnézek rám, és egy hatalmas zöld szempárban látom magam tükröződni...
- Ó, jaj bocsi. Nem akartam... - végig nézz rajtam, majd óvatosan elenged - Nem lenne kedved nálam dolgozni részmunka időben? - kis szünetet tart - Egy boltban dolgozom... csak annyi lenne a dolgod, hogy segítesz kipakolni a szállítmányt, és néha beállsz a kasszához...
- Milyen bolt az? - kérdem.
- Egy manga árusító - mosolyog rám.
Egy percre elgondolkom, majd rám nem jellemző módon rámosolygok.
- Hát akkor döntöttem...
Már mindenki tudja, hogy mit kar... Ha nem is pontosan, de fogalmuk már van róla... De nekem nincs... még ötletem se... Különösebb képen nem érdekelt semmi... és senki... Hiába voltam már 16 éves, sose voltam még szerelme... és nekem se vallottak még szerelmet.. De úgy érzetem, ezzel nincs is semmi baj...
Na jó, inkább térjünk vissza a jövőmet illető kérdésre... Az osztályfőnök mondta, hogy akinek nincs semmi ötlete, hogy merre is menjen tovább, az menjen el az iskola karrier tanácsadójához... Tehát ma délutánra bejelentkeztem hozzá... Ha vége az iskolának, egyenesen hozzá megyek...
Még 3 órám van.... Angol, töri és rajz... az angolt nem igazán szeretem, de azért nem is utálom... a töri... hát... én leginkább ősellenségemnek hívnám... a rajz pedig.. a kedvencem ^^
Csengettek.. vége az óráknak... Felkapom a cuccom, és indulok a karrier tanácsadóhoz... Az irodája a gyengélkedő mellett van... Bekopogok, de semmi válasz... Lassan benyitok, bent egy fiatal lány ül... Nem néz ki többnek 17-nél... Felém fordul, és kedvesen rám mosolyog... A nevem kérdezi,é n megmondom, majd hellyel kínál..
Leülök vele szembe egy hatalmas bőrfotelba, majd a kezembe nyom egy tesztet.. azt mondja, töltsem ki, és ennek alapján fog ajánlani valamiféle karriert... Az igazat megvallva nem igazán érdekel, de azért megcsinálom...
A szokásos kérdések voltak rajta... Mit csinálsz szabadidődben? Mi érdekel? Milyen könyveket szeretsz? Mivel töltöd legszívesebben az időd? Csupa sületlenség... Miután kitöltöttem a kezébe nyomtam a lapot, ő pedig elmélyülten tanulmányozni kezdte....
Pár perc múlva rám mered. Azt mondja, engem nem érdekel semmi, és nem tud velem mit kezdeni... Felállok, és otthagyom... Na remek.. sokra mentem vele... Ezt én is tudtam magamtól...
Sétálok hazafele, az egyik hatalmas épületen egy kivetítő... felnézek rá, és meglátok egy hirdetést.
"Mangakát keresünk"
- Ó, jaj bocsi. Nem akartam... - végig nézz rajtam, majd óvatosan elenged - Nem lenne kedved nálam dolgozni részmunka időben? - kis szünetet tart - Egy boltban dolgozom... csak annyi lenne a dolgod, hogy segítesz kipakolni a szállítmányt, és néha beállsz a kasszához...
- Milyen bolt az? - kérdem.
- Egy manga árusító - mosolyog rám.
Egy percre elgondolkom, majd rám nem jellemző módon rámosolygok.
- Hát akkor döntöttem...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)