Hihetetlenül gyorsan ment a munka... Persze nem foldozhattam túl sokat.... Kazaki oda figyelt, nehogy megint elájuljak, vagy ilyesmi... De ezúttal ő is besegített... Én megrajzoltam a karaktereket és az alap történetet, ő pedig megcsinálta a tónusozást és az árnyékokat. Teltek a napok és egyre kevesebb munka maradt... Napi 10 oldalt csináltunk meg... Már 3 nap eltelt.. már csak két nap, és készen vagyunk! El se hiszem... Olyan gyorsan megy az idő...
- Na kislány, itt az idő - állt fel az asztaltól Kazaki.
- Minek van itt az ideje? - kérdeztem csodálkozva, de nem hagytam abba a rajzolást.
- Ideje lefeküdni!
- Ugyan miért? Még nem vagyok fáradt.
- De reggel az leszel!
- Majd tovább alszom...
- Nem fogsz tudni!
- Ugyan miért nem?
- Mert holnap iskola! - erre persze már felnéztem a rajzolásból.
- Hogy mi? Na ne mér....
- De igen.... Letelt az időnk... Többet nem hiányozhatsz....
- De a mangánk....
- Ne aggódj, még bőven van időnk befejezni! Ráadásnak az iskola fontosabb.... és én is már elég rég nyitottam ki a boltot - morfondírozott.
- De hiszen már csak 2 nap kéne, és kész vagyunk! - lebegtetem meg a levegőben a rajzom.
- Lehet, de nem számít. Na nyomás aludni, vagy én viszlek oda - lépett a székem mögé.
- Csak még ezt az oldalt had fejezzem be!
- Azt mondtam, hogy most azonnal. Nem fejezel be semmit - karolta át a derekam és felemelt a székből.
- Ajj tegyél már le!
- Ne aggódj, leteszlek majd. A szobádban az ágyba!
Nem volt mit tennem... nem tudtam ellenkezni vele... Most, hogy így belegondolok, tényleg elfáradtam már egy kicsit... És a sulival kapcsolatban is igaza volt.... Nem szabad többet hiányoznom... A fene egye meg, hogy neki mindig igaza van! Megérkeztünk a szobámba, ő pedig ahogy ígértem, lerakot az ágyba... Még be is takart, mint egy kisgyereket... Duzzogva néztem fel rá...
- Sajnálom.. igazad volt....
- Miben is?
- Hát... mindenben...
- Jó kis lány - puszilta meg a homlokom - Szép álmokat - csókolt meg....