Reggeli egy ismerős, finom illat ébresztett... Már nem kellett lopóznom, hogy tudjam mi folyik odalent... Kazaki csinál éppen reggelit.... Kibújtam az ágyból, lezuhanyoztam és felvettem az iskolai egyenruhámat. Szépen lassan lementem a lépcsőn... Halkan, lábujjhegyen közeledtem, hogy meglephessem... De meglepetésemre Ő nem volt a konyhában... Egyszer csak valami elkapta hátulról a derekam és megpörgetett a levegőben...
- Jesszusom, ne ijesztgess! - szóltam rá, amikor a lábam ismét a padlóhoz ért.
- Akkor te ne osonj!
- Jó-jó, megegyeztünk - nevettem rá.
- Gyere, reggelizz meg - fogta meg a kezem és leültetett az asztalhoz.
Leültem, Ő pedig elém hozta a reggelit. Elképesztő ,hogy fiú létére mennyire jól főz... Gyorsan megreggeliztem, majd mentem a sulitáskámért. Amikor visszaértem, az ajtóban Kazaki várt.
- Tessék, itt van a bentód - nyomott a kezembe egy kis csomagot.
- Oh.. köszi - mosolyogtam rá és felvettem a cipőm.
Épp a kilincsért nyúltam, amikor elkapta kezem, maga felé fordított és lágyan megcsókolt.
- Legyen jó napod - mosolygott rám.
- Kö-köszi... neked is - motyogtam fülig vörösödve és kisiettem az ajtón.
Szinte futva tettem meg az utat a suliig. Amint beértem, belebotlottam egy srácba.
- Juj, bocsi... nem figyeltem.. mentegetőztem.
- Semmi vész, előfordul.
Felnéztem rá... Még sose láttam ilyen gyönyörű szemeket... elképesztőek...
- Hahó.. minden rendben - hadonászott a szemem előtt.
- Ige.. persze - ráztam meg a fejem - Semmi bajom... Ö.. Kasumi vagyok - hajoltam meg.
- Én Arata.
- Új vagy itt?
- Igen. Ez az első napom. A 2-1 osztályba kerültem.
- Az az én osztályom. Gyere megmutatom mit hol találsz, Arata-kun - mosolygotam rá, és bevezettem a suli rejtelmeibe...