Volt valami érdekes ebben az új srácban.. Mintha évek óta ismerném már
őt… nem tudom megmagyarázni az érzést, mai a hatalmába kerített, maikor vele
voltam, de ismerős volt… és olyan jó… tudtam, hogy ez nem szerelme, vagy
valamifajta romantikus érzelem, mégis olyan boldogsággal töltötte el a szívem,
mint amikkor Kazaki-val voltam... mégis egy kicsit tartottam is tőle.. olyan
veszélyes légkör lengte őt körül, mint ami a rossz fiúkat szokta… nem mintha
annyira zavarna ez engem, mégis egy kicsit szokatlan… Amióta találkoztam
Kazaki-val teljesen megváltoztam… é s nem csak én hanem az egész éltem is…
Régen én is az a tipikus rossz lány
voltam, akitől mindenki távol akart maradni, mert féltek, hogy valami bajba
sodorja majd őket… de most… most mindenki mosolyogva köszön és vidáman társalog
velem… És ezt a hatalmas változást csakis neki köszönhetem… ezen elmélkedtem
végig az ebédszünetemben, amikor megszólalt a csengő. Gyorsan összepakoltam a
cuccom és lesiettem a tetőről… vagyis csak akartam, mert ekkor észrevettem,
ahogy Arata a tető másik felén, a rácsnak dőlve cigizik… odasiettem hozzá…
amint észrevett kikapta a cigit a szájából és rám vigyorgott...
-
Izé... ez csak... – kezdte, de én egy
mozdulattal félbe szakítottam.
-
Ha pár héttel korábban jössz, engem is ugyan így
találtál volna itt.
-
komolyan?
-
Hát persze! Régen én is olyan voltam, akárcsak
te…
-
és mégis mi történt? – kérdezte kíváncsian és
egy nagyot szívott a cigiből.
-
Találkoztam valakivel, aki megváltoztatott engem
és az életem…
-
Egy barát? – kérdezte és láttam rajta, hogy
abban reménykedik, nem egy fiú van a dologban.
-
Igazából a pasim… nem rég jöttünk össze… sőt az igazat
megvallva, össze is költöztünk…
-
Csak nem rég jöttetek össze és már össze is
költöztél vele? Bátor vagy… - mondta é kisérződött a csalódottság hangjából.
-
Igazából nem azért költöztünk össze, mert együtt
vagyunk... Ő mióta meghalt a nagyapja egyedül él, én pedig pár éve költöztem el
a szüleimtől… mind a ketten magányosak voltunk egyedül otthon, szóval így
döntöttünk. Ráadásnak Ő a főnököm…